Az élet kereke, vagy más néven bhava-csakra szamszára – az élet és halál ciklikus létezése, amelyre a legtöbb halandó ítéltetett – szimbolikus megjelenítése.
Általában buddhista templomok és kolostorok külső falán található, és az a célja, hogy a buddhista életfilozófiát tanítsa a kevésbé filozofikus gondolkodású vidéki embereknek. A bhavacsakrát “a ciklikus létezés kerekének” vagy “létesüléskerekének” is fordíthatjuk. A legenda szerint a bhavacsakra első ábrázolása Buddhától származik. Udajana király ékszerekkel díszített köntöst ajándékozot Magadha királynak, Bimbisarának, aki aggódott, hogy nem tudja illően viszonozni az értékes ajándékot. Buddhától kért hát tanácsot, ő pedig elmondta neki, hogyan készíttesse el az első bhavacsakra rajzát. Azt javasolta Bimbisarának, hogy küldesse el a rajzot Udajanának, aki a legenda szerint a rajz tanulmányozása közben megvilágosodott.
Állatábrázolások
A kerék közepén látható három állat a három egészségtelen gyökeret vagy mérget jelképzei:
a tudatlanságot, a ragaszkodást és az ellenszenvet, amelyeket általában a disznó, a kigyó és a madár jelenít meg. A disznó képviseli a tudatlanságot; ami azon az indiai elképzelésen alapul, hogy a disznó
a legbutább állat, mivel a legmocskosabb helyeken alszik, és bármit megeszik, ami elé kerül. A kígyó képviseli az ellenszenvet vagy haragot, mert könnyen fel lehet piszkálni, és a legkisebb érintésre is lecsap. A madár jelképezi
a ragaszkodást (amelyet vágynak vagy kötődésnek is fordítanak). A kígyó és a madár számos ábrázoláson a disznó szájából jön ki, jelezve, hogy
a tudatlanság szüli az ellenszenvet és a ragaszkodást. A kígyó és a madár néha a disznó farkába kapaszkodik azt szimbolizálandó, hogy e
a tulajdonságok csak tovább fokozzák a tudatlanságot. A kerék második rétege két félkörben jelképezi a karmát. Az egyik (általában világos) félkör az elégedett embereket mutatja, akik magasabb szintek, valószínűleg magasabb világok felé haladnak. A másik (általában sötét) félkörben boldogtalan embereket látni, akik egyre alacsonyabb állapotokba, valószínűleg az alacsonyabb világokba kerülnek. A harmadik réteg a szamszára, az élet és a halál körforgásának hat világát mutatja: az istenek világát, a félistenek (irigy istenek) világát, az emberek világát, az állatok világát, az éhes szellemek világát és a pokollakók világát. A negyedik réteg tizenhét nidánát szimbolizálja. Ezek kötik össze a szenvedést, a fizikai testet, az érzéseket, a vágyódást, a tudatot és így tovább. A három belső kör belülről kifelé haladva azt szimbolizálja, hogy a tudatlanság, a ragaszkodás és az ellenszenv három mérge pozitív és negatív tettekhez is vezet; ezeket a tetteket és következményeiket nevezik karmának. A karma vezet ezután a szamszárán belüli szenvedés különböző típusait képviselő hat létbirodalomba. A kerék negyedik, legkülső rétege szimbolizálja a függő keletkezés tizenkét vonatkozását, amelyek megmutatják, hogyan hozzák létre a szenvedés forrásai – a három méreg és a karma – az életeket a létezés körforgásában.
A kerék felett látható hold a szamszarából való megszabadulás szimbóluma. Buddha a holdra mutat, jelezvén hogy van mód a szabadulásra.
A kereket tartó ádáz alak az ábrázolások többségén az átmenetiséget jelképező Jáma, a halál istene, aki felfedi, hogy a létezés körforgásának,
a szamszárának a folyamata átmeneti: az életkeréken belül minden folyamatosan változik. Jáma öt koponyából álló koronája az öt mérget jelképezi. Gyakran tigrisbőrbe bújtatott alakja az ijesztő rettenetet, harmadik szeme a mulandóság megértését, négy végtagja pedig a születés, az öregkor,
a betegség és a halál egyetemes szenvedését szimbolizálja.