Jóslatok megfejtésére használatos geomenciai eszköz
A XIII. században a szíriai Muhammad ibn Khutlukh al-Mavszili által készített furcsa szerkezet a középkori mágusokat és jóslásai megfejtését segítő különös készülékek között tartják számon. A mutatókat állítva pöttyök rendszere tűnik elő, és a jövendőmondók ezeket elmezték, majd ez alapján jósoltak. A geomanciának ezt a népszerű formáját akkoriban ugyanolyan fontosnak tartották, mint az asztrológiát vagy egyéb jövendőmondási technikákat.
A középkori Európa híres mágusa és asztrológusa, Cornelius Agrippa tizenhat misztikus szimbólumot dolgozott ki ősi sámáni minták alapján. A taoista Ji csing elvéhez hasonlóan Agrippa szimbólumai megfeleltek az asztrológiai elemeknek, bolygóknak és a velük társított kristályoknak. Ezeket a szimbólumokat használták azokban azokban a rituálékban, amelyeket a föld pozitív energiáinak a “befogására” végeztek a kristályok harmonikus rezgésein keresztül. A geomancia a föld-akupunktúrát is alkalmazza, amely a kínai akupunktúra alapelvei szerint működik; itt a föld meridiánjait harmonizálják újra a környezet egyensúly kialakításához.
A középkorban és a reneszánsz alatt a geomancia volt az egyik legnépszerűbb jóslási módszer Európában.
Több könyv is megjelent a témában egészen a XVII. századig, amikor a legtöbb okkult hagyomány vagy elveszítette a népszerűségét, vagy titkossá vált. Egyrészt azért, mert az egyház tudatos lépéseket tett a mágia minden formájának kiirtására, másrészt beköszöntött az értelem kora, amikor az intellektus és a tudomány háttérbe szorította a pogány vallásokat és az ezoterikus tudományokat. A reneszánszban a geomanciát a hét tiltott tudomány közé sorolták a szellemidézéssel (nekromancia), tenyérjóslással (kiromancia) és a víztükörből való jóslással (hidromancia) együtt.
A geomancia vélhetően a kelet-ázsiai kereskedők révén gyökerezett meg a Közel Keleten. A tizenhat alakzat nevét hagyományosan arab nyelven írták le, a hermetikai szövegekben található hivatkozások azonban, amelyek a titokzatos Tumtum al-Hindi királyra utalnak, indiai eredetet sejtenek. Egy arab szöveg szerint Idris próféta álmában látta Gábriel arkangyalt. Idris a megvilágosodást kereste, ezért Gábriel egy geomanciai ábrát rajzolt neki a földre. Amikor Idris megkérdezte tőle, hogy mit csinál, az angyal a geomancia tudományára kezdte tanítani őt- Titokban tartva ezt, megkereste Tumtum al-Hindit, aki akkor könyvet írt a geomanciáról. A könyvet titkos körökben adták kézről kézre, amíg el nem jutott Khalaf al-Barbarihoz, aki Medinába utazott, és áttért az iszlám hitre. Bevallotta, hogy ismer egy jövendölési módszert, és elmondta, hogy az iszlám előtti próféták tisztában voltak a geomancia tudományával, amely révén az ember szert tehet a próféták tudására.
A geomancia módszerei
A hagyományos eljárásban kézzel vagy bottal rajzoltak a homokba, de a visztábla és az íróvessző, vagy a papír és a toll is megteszi. A jósláshoz rituális tárgyak is használhatóak. A modern módszerek közé tartoznak komputerizált véletlenszerű számgenerátorok, téglák számolása a falban, ismeretlen számú kövek kiszórása, csírakezdemények számolása a burgonyában, babszemek húzása egy zsákból és más kreatív számképző eljárások. Néhányan erre a célra készített kártyákkal dolgoznak, ahol a lapok adott geomenciai alakzatot képviselnek; ilyenkor a csomag megkeverése után csak négy lapot húznak. Erre a célra készített szerkezeteket is használtak geomanciai táblázatok képzésére – ilyen például az Egyiptomból vagy Szíriából származó geomanciai eszköz.
Az arab hagyományban tizenhat tetszőleges, pontokból álló alakot rajzolnak a homokba, míg az afrikai eljárás során kézzel földet szórnak a levegőbe, és azt vizsgálák, ahogyan leesik. A Nyugat-Afrikából származó ifa, a geomancia egyik legősibb formája szintén a tizenhat alakzatot használja, de más jelentéssel és névvel.
Bár teljesen eltérő hagyományban gyökerezik, a geomancia kifejezésbe sokszor a kínai feng shui tudományát is beleértik. Szintén a geomancia gyűjtőfogalma alá került a vasztu-sásztra, a tárgyak hasonló indiai rendszere, amely a házépítésre is kiterjed, és amelynek a célja az energiák harmonizálása. A kifejezés ma már a földdel kapcsolatos bármilyen sprituális, metafizikai vagy áltudományos gyakorlatra utalhat.