A mi történetünk idestova 4 évre nyúlik vissza, amikor ugyanis Eszterrel megismerkedtünk egy céges rendezvényen. Én akkoriban ennek a cégnek a vezető munkatársa voltam, teli álmokkal és vágyakkal. Ekkor láttam meg Őt, és szinte rögtön megszólítottam egy közös fotó erejéig. Nem tudom, hogy milyen indíttatásból, de meg kellett tennem! Talán egy láthatatlan szál, ami rögtön felé rántott. Ez volt közös életünk első és legmeghatározóbb napja, amire azóta is gyakorta, meleg szívvel gondolunk vissza. A kezdeti ismerkedős fázisban, ami a kapcsolatokat nézvén a legizgalmasabb időszaknak szokott bizonyulni, mi pont az ellentettjét éltük át. Visszagondolva is borzalmasan nehéz időszak volt. Nem voltam megelégedve az akkori munkámmal, ami szépen lassan felőrölt! Teljesen kiégtem, és ezt az Eszter is nagyon nehezen viselte. Lehet, hogy neki jobb lett volna akkoriban nélkülem, de mégis egymás életében maradtunk, lelkitársak lettünk.
Pontosan emlékszem, egy szerdai nap volt, amikor életmentő ötletként fogalmazódott meg bennem az önkéntes munka ötlete. Keresgélni kezdtem, és rátaláltam egy spirituális gyógykastélyra, Németországban. Persze egy friss kapcsolatban nagyon nehéz meghozni azt a döntést, hogy 2 hónapra teljesen elszakadunk egymástól, de muszáj volt! Az elkövetkező 2 hónap meditációval, jógával és sok természetben eltöltött órával telt, de a leg lényegesebb pont az volt, amikor először láttam
a kristályágy koncepcióját, éreztem a kristályok erejét és már akkor szöget ütött a fejemben, hogy muszáj ezzel kezdenem valamit. Amikor 2 hónap után hazatértem, Eszter várt rám a vonatállomásom! Nem tudtam, de bíztam benne, hogy túléli a kapcsolatunk ezt az újabb nehéz időszakot. Elkezdtem neki mesélni a kristályokról, és magáról a kristályágyról, és hogy miképp építem meg fa konstrukcióval. Fával dolgozni nem egyszerű, de még most is azt gondolom, és már nagyon sok pozitív visszajelzés ért, hogy a kristályokhoz legjobban passzoló anyagról van szó. Sosem készítenék másból, mint fából kristályágyat! A természetben született, növekedett, csak úgy mint a hegyikristályok.
A nagy ötletemhez kevésnek bizonyultam, 0 mérnöki tudással, tapasztalattal, épp ezért próbáltam összehozni egy szuper csapatot, akik támogatják az ötletemet. Az egyik legjobb barátom, Boris vetette papírra az első Chacrys Kristályágy terveit, ami nagyjából fél év alatt valósult meg. Utólagosan nézve egy szép gereble lett, de így is közel áll a szívünkhöz és egyszer még remélem kiállításra kerül. Boris-szal tudtuk, hogy finomítani kell a terveken, így elindult az újratervezés, ami végül olyan jól sikerült, hogy azóta is ezen tervek alapján gyártjuk a Chacrys Kristályágyakat. Rengeteg energia volt ezt az egészet összehozni, de én bíztam benne, hogy sikerülni fog, Eszter pedig bennem! Az ő támogatása nélkül bele sem kezdtem volna az egészbe, vagy ha igen, akkor már a felénél feladtam volna. Ha valamit mélyen a szívünben érzünk, akarunk, kitartunk mellette, akkor az univerzum a segítségünkre siet. Az utóbbi 3 évben számlatan mélypont ért bennünket, de mindig a legjobbkor érkezett a JEL, hogy nekük ezt folytatnunk kell, nem szabad feladni, ez a mi küldetésünk! Eszter, Boris és én egy erős mag lettünk, teli újabbnál újabb világmegváltó ötletekkel. Elkészült az első saját asztalos műhelyünk is, ahol immáron gond nélkül készülhetnek a Kristályágyak, illetve a kézi gépek, azaz a Chacrys MINI-k. A világ számos országába sikerült a gépeknek eljutnia, és az a sok pozitív viszzajelzés, ami bennünket ér nap mint nap, az csoda! Az emberek sikertörténetei a Chacrys-szal a mi hajtómotorunkká vált.
Az első és a végső prototípus
